Milyen kevés alvással úszhatod meg?

Mindannyian érezzük, hogy nem alszunk eleget. De valojában mennyi alvásra is lenne szükségünk? Nagyjábόl 15 évvel ezelőttig az egyik elterjedt elmélet azt állította, hogy ha legalább 4-5 όrát alszunk éjszaka, akkor a gondolkodási folyamataink és teljesítményünk még nem sínyli meg; a testünk egyszerűen alkalmazkodik a kevesebb pihenéshez. Ám ez az elmélet olyan vizsgálatokra épült, melyekben a kutatόk az álmos alanyokat nappal hazaküldték — így ők akár alhattak is egy keveset napközben, vagy akár kávéval is növelhették a teljesítményüket.

AMERIKAI ÁLOM Alvással töltött όrák száma az USÁ-ban (saját bevallás alapján) éjszaka hétköznapokon.

14% : 6 όránal kevesebb

25%: 6-7 όra

33%: 7-8 όra

(Megfelelő éjszakai alvás: 8 όra)

21%: 8-9 όra

6%: 9 όra vagy több

David Dinges, a Pennsylvaniai Egyetemi Kόrház Alvási és Kronobiolόgiai Laboratόriumának vezetője az a kutatό, aki a világon talán mindenki másnal több embert ítélt már alvásmegvonásra. A leghosszabb alvásmegvonásos tanulmányban Dinges és kollegája, Hans Van Dongen több tucatnyi jelentkezőt három különböző csoportba osztott a 2003-ban végzett vizsgálathoz: egy részük 4 όrát aludt, másik részük 6 όrát, a kontrollcsoportba tartozό szerencsések pedig 8 όrát — két héten keresztül a laboratόriumban.

Nappal két όránként egyszer a kutatόk az álmosság vizsgálatában mérvadόnak tartott úgynevezett pszichomotoros éberségi teszttel ellenőrizték a résztvevők képességét a figyelem fenntartására. Az alanyoknak az éberségi teszt alatt 10 percen keresztül számítόgépek előtt ülve a space billentyűt kellett megnyomniuk, amint rendszertelen időközönként felvillant egy szám a képernyőn. Még egy fél másodperces késés is az álmosságba, vagyis az ún. mikroalvásba valό átcsúszást jelzi.

A pszichomotoros éberségi teszt egy monoton de egyszerű feladat, ha az ember előtte ki tudta aludni magát. Méri a figyelem fenntartását, ami nélkülözhetetlen bizonyos foglalkozások képviselői, pl. pilόták, kamionsofőrök, űrhajόsok számára. Az éberség szintén rendkívül fontos tényező a hosszú megbeszélések alatt; ha egy bekezdés elolvasására csak egyszer van időnk; vagy éppen autόvezetés közben. Mikor autόt vezetünk, elég egy csupán 2 másodperces kiesés, hogy a szembejövő sávban találjuk magunkat.

Nem meglepő, hogy akik 8 όrát aludtak, a 14 napos vizsgálat során szinte semmilyen figyelemkiesést vagy kognitív visszaesést nem mutattak. Ami viszont említést érdemel, hogy a másik két csoport képviselőinek eredményei egyenletesen romlottak minden egyes eltelt nappal. Habár a 4 όrás csapat alanyai sokkal rosszabbul teljesítettek, a 6 όra pihenésre ítélt résztvevők szintén rendszeresen kiestek a feladatbόl. A hatodik napra a 6 όrás csoport tagjainak 25%-a elaludt a képernyő előtt. A kísérlet végére 5-ször gyakrabban aludtak el, mint kezdetben.

A 6 όrát alvόk nem boldogultak jobban azzal a memόriateszttel sem, melyen a rövid távú emlékezet vizsgálatára számokat és jeleket kellett megjegyezniük, majd egymással helyettesíteniük. Az eredmények itt is stabilan romlottak a 2 hetes időszak alatt. Ugyanez volt tapasztalhatό az összeadásos-kivonásos feladatok végzésekor, amivel a gyorsaságot és pontosságot mérték. A vizsgálat végére olyan mértékben romlott a teljesítményük, mintha 24 όrás alvásmegvonásban lett volna részük (ahogy Dinges egy másik tanulmányában résztvevő alanyoknak), ami már megfelel a részegség állapotában tapasztalt kognitív változásnak.

Legtöbbünk számára a 8 όrás alvás elegendő, a 6 όra pedig kevés — de mi a helyzet a kettő között? Hol van az a határ, amely alatt a gondolkodásra valό képességünk hanyatlani kezd? Dinges vizsgálatának időtartama alatt kollégája, Gregory Belenky, az idegtudományok doktora a Walter Reed Katonai Kutatόintézetben hasonlό kísérletet végzett. A résztvevőknek páratlan számú όrákat kellett aludniuk — 3, 5, 7 vagy 9 όrát. A két kísérlet így együtt teljesebb képet ad az alvásmegvonásrόl. Belenky 9 όrás alanyai a Dinges-féle vizsgálat 8 όrás csoportjához nagyon hasonlόan teljesítettek. Azonban a 7 όrát pihenő résztvevők reakciόideje lassabb volt és három napig fokozatosan romlott a pszichomotoros éberségi teszten, majd a kezdetinél alacsonyabb szinten stabilizálόdott. Az Egyesült Államokban naponta átlagosan 6,9 όrát alszanak az Állami Alvási Alapítvány adatai szerint. Ez azt jelenti, hogy az amerikaiak nagy része nem gondolkodik olyan tisztán, ahogy tehetné!

Természetesen a mindennapjaink jό esetben ingergazdagabbak, mint egy vizsgálati labor; megihatunk egy kávét, van társaság körülöttünk, ezek a tényezők mind az álmosság ellen hatnak. Azonban nem működnek sokáig. Dr. Gregory Belenky állítása szerint a konitív folyamatok gyengülését nem lehet azonnal észrevenni. „De 5-7 napon belül már nyilvánvalόvá válik. Hacsak nem olyan munkát végzünk, amely csak minimális gondolkodást igényel, a több ébren töltött όra mindenképp a teljesítményünk rovására fog menni.”

Az se vegyük biztosra, hogy a hétvégi alvással pόtolhatjuk a hétközben elvesztett όrákat. Dinges jelenleg egy hosszabb távú vizsgálatot folytat az alvásmegvonásrόl és az abbόl valό felépülésről, hogy megállapítsa, hány éjszakai rendes pihenésre van szükségünk egy alvásmegvonásos időszak után. De az eddigi tanulságok alapján egy napnál biztos több kell, hogy helyrerázόdjunk!

Persze mindannyian különbözőek vagyunk, eltérő alvási igényekkel. Dinges arra a megállapításra jutott, hogy a 8 όrás alvást igénylők között is vannak különbségek: van, aki egyetlen éjszaka után megérzi a kevesebb alvás negatív következményeit, míg mások akár több napon (de csak napokon!) keresztül büntetlenül hanyagolhatja az éjszakai pihenést. Van azonban egy kis része a népességnek — 5 % vagy kevesebb — melynek képviselői vélhetőleg genetikai okokbόl képesek 5 όra pihenés mellett is fenntartani a megszokott teljesítményüket. (Ellenben léteznek olyanok is, akiknek 9-10 όrára van szükségük.)

Szeretnénk azt hinni, hogy hozzá tudjuk szoktatni magunkat a napi 5 όra alváshoz, ez Dinges szerint lehetetlen, hacsak nem tartozunk természettől fogva ebbe a csoportba. Van Dongen és Dinges megfigyelték, hogy néhány nap után a 4 és 6 όrát alvόk ugyan beismerték, hogy kissé álmosabbak a szokásosnál, ám azt állították, hogy hozzászoktak ehhez az új állapothoz. Még a kísérlet 14. napján is ragaszkodtak hozzá, hogy az álmosság nem befolyásolja őket. Valόjában ennek az ellenkezője volt igaz: az eredményeik látványosan romlottak. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy álmosan nagyon rosszul ítéljük meg a saját szükségleteinket. És arra is, hogy ilyenkor korántsem vagyunk olyan okosak, mint gondolnánk.

forrás: http://www.nytimes.com/2011/04/17/magazine/mag-17Sleep-t.html?_r=1