Miért borzasztja el az orvosokat is a legújabb E. coli baktérium?

Ideje lenne, hogy az egészségügyi hatóságok megfékezzék az antibiotikumokkal való visszaélést, ami a rendellenes baktériumtörzs rezisztenciájának kialakulásáért is felelős

Az E. coli baktérium okozta járványban idáig körülbelül háromezren betegedtek meg, többszáz embernél életveszélyes veseelégtelenséget, ún. hemolitikus urémiás szindrómát okozott a betegség, mely legalább 13 országba jutott el, és mostanáig több, mint 30 áldozatot szedett. Miközben az egészségügyi hatóságok azon fáradoznak, hogy kinyomozzák a járványért felelős élelmiszert, hogy kivonhassák az üzletekből, a nemzetközi hatóságok figyelme a mezőgazdasági termékek által bejárt bonyolult útvonalakra irányul.

A járvány egyik aspektusa azonban eddig kevés figyelmet kapott: ez az új baktériumtörzs számos típusó antibiotikummal szemben rezisztens, ami arra ösztönözhetne, hogy komolyan átgondoljuk az antibiotikumok széleskörű használatát, mivel ez a gyakorlat nagyban hozzájárul a rezisztens baktériumok kifejlődéséhez.

A német járványt okozó O104 baktériumtörzs tulajdonságait nem részletezték a híradásokban, holott ez sok mindenre rávilágít. Általában az O104-hez hasonló, toxintermelő E. coli-törzsek okozta fertőzések kezelésének legbiztonságosabb módja az antibiotikumok szedésének elkerülése; minthogy a gyógyszerek megölnék a baktériumokat, ezzel egyúttal az általuk termelt méreganyagokat is felszabadítanák – ez pedig csak súlyosbítaná a betegség tüneteit! Így, mivel az ilyen törzsek ellen antibiotikumok nem alkalmazhatók, az olyan fejtegetések, hogy azok elpusztítanák-e a baktériumokat, csupán elméletiek, tudományos kíváncsiságot elégítenek ki.

De még így is érdemes foglalkoznunk a rezisztencia kialakulásának okaival. Többek között azért, mert a Shiga nevű toxint termelő E. coli törzsek, mint az O104:H4, vagy ismertebb rokona, az O157:H7, csak nagyon ritkán rezisztensek – tehát ez a változás azt jelenti, hogy egy eddig is veszélyes ellenségünk új védekezési mechanizmusokat tanult. Ami még ennél is fontosabb azonban, hogy az O104 eme új tulajdonságainak megjelenése már legalább egy évtizedes fejlődése eredménye Európában. A rezisztencia-tényezők bekerülése ebbe a törzsbe megmutatja, hogy ezek a faktorok a kialakulásuk után mennyire könnyen vándorolhatnak különféle organizmusok között. Emiatt olyan fontos, hogy lelassítsuk az antibiotikum-rezisztencia fejlődését, ennek részeként pedig visszaszorítsuk az antibiotikumok helytelen használatát a mindennapos orvoslásban és mezőgazdasági gyakorlatban.

A megbetegedésekkel foglalkozó németországi Robert Koch Intézet szerint az E. coli O104 több, mint egy tucat antibiotikumnak képes ellenállni, melyek 8 csoportba sorolhatók: penicillinek; sztreptomicinek; tetraciklinek; nalidixic-sav; trimethoprim-sulfamethoxazol; cefalosporinok; amoxicillin/clavulan sav; piperacillin-sulbactam és piperacillin-tazobactam. Ez a széleskörű ellenállási képesség azt jelzi, hogy az O104 törzs ún ESBL (extended-spectrum beta- lactamases, vagyis széles spektrumú béta-laktamázokat termelő) baktériummá fejlődött, és a Koch-analízis szerint valójában két gént tartalmaz, melyek a rezisztenciát átörökítik, ezek a TEM-1 és CTX-M-15 gének. Ez a tulajdonság pedig még az orvosokat is megrettenti, főként a 90-es évek óta, mikor a súlyos kórházi fertőzéseket okozó ESBL-rezisztens Klebsiella baktérium megkezdte vándorútját Európában. Mivel ez a baktérium többnyire intenzív osztályokon szedte áldozatait, nem okozott túlzott pánikot a kórházakon kívül.

Körülbelül 2001-től kezdődően ezek a rezisztencia-faktorok a mindennapi életünket is befolyásolni kezdték, ott is kifejtve pusztító hatásukat. Egy genetikai „kézfogás”-nak köszönhetően, mely igen gyakori a baktériumok között, a rezisztenciát örökítő gének átkerültek néhány E coli-törzsbe – nem az élelmiszerekben található, toxintermelő típusokba, hanem a húgyúti fertőzéseket és egyéb enyhe megbetegedéseket okozó gyakoribb változatba. A 2000-es évek elején birminghami és shropshire-i kórházakból hirtelen komoly, járványszerű ESBL E. coli-fertőzéseket jelentettek, és az orvosok egymás között is fiatal nőket érintő esetekről kezdtek beszélni, akik nehezen kezelhető, visszatérő húgyhúlyag-fertőzésektől szenvedtek. Aztán 2010 márciusában az Észak-Staffordshire-i Egyetemi Kórházban az ESBL Klebsiella hasonló járványt okozott, amelyben egy paciens életét vesztette.

De honnan származnak ezek a rezisztencia-faktorok? Az ellenállási képesség kifejlődése elkerülhetetlen biológiai folyamat; a baktériumok így védik magukat a számukra halálos vegyületektől, legyenek ezek a vegyületek természetesek (más baktériumok által termeltek), vagy szintetikusak (egy gyógyszerészeti laborban kifejlesztettek). Ám az antibiotikumoknak való túlzott kitettség felgyorsítja és egyben kiszámíthatatlanná teszi a folyamatot.

A túlzott érintkezés minden olyan alkalommal létrejön, mikor valaki antibiotikumot szed egy bizonyos egészségügyi problémára, aminek a kezelésére az valójában nem alkalmas (pl. megfázás esetében). Ez még inkább megtörténik, amikor kis dózisban, de tonnaszámra alkalmaznak antibiotikumokat a mezőgazdaságban, mindenféle felügyelet nélkül. Spanyol és amerikai kutatók azt állítják, létezik összefüggés a mezőgazdasági termelés és az ESBL-baktériumok terjedése között: olyan rezisztens baktériumokra bukkantak, melyek az áruházak polcain található csirkehúsból mutathatók ki.

Még ha a kutatók azonosítják is a jelenlegi járvány kitöréséért felelős zöldségeket, lehet, hogy soha nem tudják majd megállapítani, hogyan talált a rezisztens baktérium utat az adott termékekhez. 2006-ban az Egyesült Államokban egész nemzetet érintő E. coli O157 –járvány tört ki. A baktériumok friss spenótban voltak megtalálhatók, az eredetüket azonban sosem sikerült bizonyítani, bár a kutatók sejtése szerint sertésállományból származtak.

Azt már tudjuk, hogy az antibiotikum-rezisztencia a mostani járvány esetében honnan eredt, és ha a baktériumok és génállományuk gyors terjedését vesszük számításba, azt is sejthetjük, hogy az O104 a rezisztenciát más fajoknak is hamar tovább fogja adni. Ideje lenne, hogy a kormányok és egészségügyi hatóságok legalább megpróbálják elejét venni a probléma további súlyosbodásának – mégpedig az antibiotikumokkal való visszaélés megakadályozása útján.

forrás: http://www.theecologist.org/blogs_and_comments/commentators/other_c...